Hírek

Elfelejtett Afrika –Kalandozás az elveszett csodák „rengetegében”

2019.02.03.

 Egy hatalmas kontinens tele kiaknázatlan lehetőségekkel. De vajon miért csak a járványokról, humanitárius krízisekről, polgárháborúkról hallunk a „legek kontinense” kapcsán? Miért nem beszélünk Afrika rejtett lehetőségeiről, sokszínű kultúrájáról, csodás irodalmi alkotásairól, amikor a Föld felszínének hat százalékát teszi ki, s a világ lakosságának tizenkét százaléka él itt.
Fedezzük fel e „fekete kontinens” sokszínűséget, ismerjük meg annak egyetemes kultúráját! Papp Zsanett Gréta írása

Az európaiak tudatában meglepően sok téves megítélés él az afrikai kontinensről. Egy komor, nyomasztóan és fenyegetően maga elé meredő földrész sötétséget árasztja. Sokszor összekapcsolódik az őserdők „vademberét”, a halálos kórokat hordozó afrikaival, amely párhuzam csupa negatív gondolatnak ad teret. De tudtuk-e azt, hogy a kontinens mélyre visszanyúló történelemmel rendelkezik? Ez azonban semmiképp sem Vasco de Gamával kezdődik, aki körülhajózta a földrészt, s 1498-ban kikötött Kelet-Afrika partjainál. S nem is a XVII-XVIII században, amikor fehér telepesek érkeztek a „fekete földrészre”. Afrika történelmének kezdetei egybeesnek az emberiség történelmének kezdetével. Innen ered – az antropológusok által is megerősített – az „emberiség bölcsője” elnevezés.


A földrész nem csak múlttal, de egyedi és sokszínű kultúrával is rendelkezik. De vajon miért nem beszélünk annak szépségeiről, ha kontinensvezető szerepet töltött be a tudomány, a technika és a művészetek fejlődésében? Ennek okát leginkább az Afrikát ért traumatikus korszakok adják, mint a rabszolgaság, imperializmus és gyarmatosítás, vagy napjainkban a neokolonializmus. Ezek a politikai-társadalmi folyamatok véglegesen visszavetették Afrikát a fejlődésében, s melegágyait jelentették a mai tendenciáknak, úgy, mint a szegénységnek és elmaradottságnak.


Sőt azt sem gondolnánk, hogy a ma használatos világtérképek milyen nagyfokú torzítást okoznak az afrikai kontinens földrajzi kiterjedésével kapcsolatban. Ha a Mercator-vetület szerint készített falitérképre nézünk, azt gondolhatnánk, hogy Oroszország egymaga sokkal nagyobb, mint egész Afrika. Megdöbbentő a valóságos területek összehasonlítása: Afrika területe 30,37 millió km2, Oroszországé mindössze 17 millió km2. A négyszögletű 2D-s ábrázolás míg az Egyenlítő környékén lévő földrészeket összezsugorítja, addig a sarkok felé egyre nagyobbnak tűnteti fel a szárazföldek. Grönland bár akkorának tűnik, mint Afrika, a látszólag szürreálisnak tűnő mérete valójában csupán Kongóéval egyezik meg. Azonban a vetület valóságalapját nem hiába nem kérdőjelezték meg a gyarmatosító európai hatalmak, hisz önnön nagyságukat látták az északi félgömb mesterségesen felnagyított földrészeiben.


Napjainkban egyre többen ismerik fel az „elveszett” afrikai kultúra sajátos jellegét, kezdik azt népszerűsíteni. Hangsúlyt kap az afrikai folklór, természeti kincsei felértékelése, de a kontinens antropológiai sajátosságai is és az a köré font mítoszok is egyre nagyobb érdeklődésnek örvendenek. Vegyük csak például az afrikai társadalmak kézműves-technikai gyakorlatát, amely az egész világon páratlan. A kontinenst gazdag, sokrétű és esztétikai szempontból is figyelemre méltó tárgyi kultúra övezi mind a viselet és az ékszerek, mind pedig a házépítés, házdíszítés, mind a kultikus szobrok és maszkok készítése kapcsán. A sokszínűség tehát a szó szoros értelmében jellemzi e kultúrát, hiszen díszítés eleme kiemelkedő szerepet kap, főleg a különböző rituálék alkalmával.


Kiemelkedő szerepet játszanak a nyugat-afrikai hagyományos közösségekben a kovácsok is, akik bizonyos papi funkciókat is betöltenek, ők a helyi közösségek varázslói. A törzsi lét magával hozza a kollektivizmust, amely nagy kincs az afrikai társadalomban. A csoportidentitás, a „mi tudat” igen erős köteléket képez az egyének között. Az ilyen társadalmakban sokkal inkább jellemző az együttműködés, mint a saját identitás által vezérelt lét. A társas identitás olyan erős, hogy az egyén nagymértékben függhet a közösségtől. Ezt kellőképp szimbolizálja az szokás, miszerint ha valaki hibát követ el: a főtéren körbeveszik a személyt, és elkezdik felsorolni az addigi jó tulajdonságait és cselekedeteit. Az afrikai hagyományok úgy tartják, hogy ez a társadalmi nyomásgyakorlás gátolja az illetőt abban, hogy újra hibát kövessen el.


Afrikában több mint 2000 ezer nyelvet beszélnek, ami a kontinens népeinek és népcsoportjainak a sokaságáról is árulkodik, hiszen a „legek kontinensén” több mint 50 ország található. A sokszínűség értelmében, a beszélt afrikai nyelvek négy nyelvcsaládba sorolhatók. Északon a sémi-hámi, a Szaharától délre a niger-kordofán (pl. a bantu), a Száhel-övezet és Kelet-Afrika egyes részeit a nílusi-szaharai, délen a khoiszan (pl. a busmanok) nyelvcsaládba. A négy fő nyelvcsaládon kívül a bevándorolt európaiak is kialakították saját „afrikai” keveréknyelveiket, mint a pidzsint, a kreolt, vagy az afrikaanst.


A sok afrikai ország közül érdemes közelebbről megcsodálni Észak-Afrika ékkövét, Algériát. Szép tengerpartok, méltóságteljes hegyek hazája ez, ahol valóban titokzatos és meglepően változatos képet eredményez az érintetlen természet és a modernizált településhálózat egyvelege. A világon a legszebb és legváltozatosabb országok közé sorolható, ahol a kuszkuszon kívül többféle kávéspecialitás is megkóstolható. A látogatók hatalmas vendégszeretet kapnak, hiszen nincsenek turistatömegek, sok helyi önzetlenül segít. Szükség is van az útbaigazításra, hisz a csodás mór épületeken kívül, érdemes megtekinteni az olívaligeteket, a fügefák sokaságát, Kabilia és az Aurés-hegység pompás tájait, s a Timgas és Djemila római korból ránk maradt romjai is megfelelő desztináció. Francia gyarmati függőségének maradandó emlékét őrzi a Notre Dame d'Afrique épülete, valamint a francia beszélt nyelv megmaradása.


A cikk által csupán néhány meglepő kulturális sajátosságot közöltem, de már ezekből is látszik, hogy a kultúra olyan komplex fogalom, amelynek aspektusait az országok egyéni sajátosságai, vallási, földrajzi és egyéb külső tényezői is befolyásolják. S bár mind itt élünk ezen a Földön, mindannyian másképp gondolkodunk a világ dolgairól. A sokféleségünk, változatosságunk pedig gyönyörködtethet bennünket, amennyiben az eddig gyakorolt sztereotip gondolkodás helyett, megpróbáljuk megismerni egymás sajátos kulturális jellemvonásait!


Szükséges az afrikai kultúra megismerése, hiszen a kulturális relativizmus értelmében egy adott társadalom kultúrája olyan komplex, hogy csak a saját kulturális-hagyományos keretrendszerében érthető meg. Az az ismeretterjesztő előadások, rendezvények, amelyek az afrikai kultúra sokszínűségét mutatják be, pontosan ez célt szolgálják. Az Afrika Expo lehetőséget teremt arra, hogy bebarangolhassuk együtt e kontinens nyújtotta értékes lehetőségeket, és megannyi új információval gazdagodjunk a kontinenst illetően.


Látogass ki Te is február 21-24. között a 8. HTCC Afrika Expo és Vásárra, és tudj meg többet Afrikáról! www.afrikaexpo.hu

 

Írta: Papp Zsanett Gréta