Hírek

Al Ghaoui Hesna: alig jut figyelem a rengeteg pozitív dologra és fejlődésre, ami ugyanúgy jellemzi Afrikát!

2016.02.02.

Al Ghaoui Hesnát, az V. HTCC Afrika Expo és Vásár közismert támogatóját afrikai élményeiről és arról kérdeztük, miért állt az Afrika Expo kezdeményezés mellé. 

Miért tartod fontosnak és időszerűnek, hogy Magyarországon egy négy napos, Afrika fórum megvalósuljon, hogy kb. egy 50 ezres látogató közönség találkozzon Afrikával?
Sajnos Afrikával kapcsolatban a legtöbb ember a negatív hírekre, az éhezésre, a szegénységre asszociál. Bár valóban sok nehézség sújtja a kontinens országait, mivel a médiában jóformán csak erről hallani, alig jut figyelem arra a rengeteg pozitív dologra, az elképesztően sokszínű kultúrára és a komoly fejlődésre, ami ugyanúgy jellemzi Afrikát.


Minek örülnél jobban, ha az Afrika Expo keretében a nagyközönségnek szóló, látogatóvonzó kiállítói kör (bazárok, non-profit szervezetek) és a kísérő kulturális programok sora bővülne, vagy ha a kereskedelmi- gazdasági partnerkapcsolatok élénkítésére szolgálna inkább az expo? Vagy mindkettőre szükség van?
Szerintem mindkettő fontos, mindkettő más célt szolgál és más közönséget céloz meg, de szerintem a kettő együtt tud hatni hosszú távon. Hiszen szerintem az lenne az egyik legfontosabb eredmény, ha a rendezvényen a programoknak, a résztvevőknek köszönhetően sikerülne számos olyan tévhitet is elosztani, illetve olyan információkat átadni, amelyek hatására a kereskedelmi- gazdasági partnerkapcsolatok is élénkülhetnének a következő években.

 

Személy szerint miért álltál a kezdeményezés mellé?
Ahogy már említettem is, sajnálatosnak tartom, hogy a média elsősorban a negatív hírekre ugrik. Igaz, hogy újságíróként én is egyáltalán nem vidám események kapcsán utaztam Ugandába vagy éppen Etiópiába, Ugandába forgatni, de a riportjaimban mindig törekedtem arra, hogy megmutassam azt az embertelen erőfeszítést is, amit ennek kapcsán a helyiek, a humanitárius szférában dolgozók vagy éppen az önkéntesek tesznek egy-egy válság felszámolására. Mindig fontosnak tartottam, hogy pozitív emberi történeteket is beleszőjek a riportokba, dokumentumfilmekbe, hogy az információk, tények bemutatásán túl legyen olyan mozzanata a filmeknek, amin az emberek itthon is elgondolkozhatnak, ami valamilyen üzenetet közvetít. Nem véletlenül mutattam be Catherine Ajok történetét Ugandából a gyerekhalandóság témája kapcsán. Az ugandai lányt tizenhárom évesen rabolta el az LRA milícia és ő tizenhárom éven át volt a foglyuk. Kegyetlen élete volt, háborúról háborúra rángatták, és az embertelen körülmények között gyermeke is született - miután a milícia vezér számtalanszor megerőszakolta. Neki ezek után volt bátorsága egy hirtelen adódó pillanatban megszökni az apró gyermekével együtt. Egy hónap bolyongás után talált rá az ugandai hadsereg a dzsungelben. Én a szabadulása után néhány héttel találkoztam vele. Megrendítő volt - az is, ahogy elmesélte, hogy a történtek után egy nagyon fontos vágya van: visszaülni az iskolapadba. Nemcsak Catherine-nel, hanem számos más nagyon értékes emberrel hozott már össze a sors Afrikában, és sok olyan remek személlyel és szervezettel is találkoztam, akik rengeteg energiát fektetnek abba, hogy Afrikába segítséget vigyenek, onnan pedig elhozzák és megmutassák azokat a fontos értékeket, amellyel egyébként nem feltétlenül találkoznának itthon a magyarok. Ilyen szerintem az AHU, Balogh Sándor és elképesztő csapata, akikkel - és akikről - többször forgattam már, például Madagaszkáron, és ilyen kezdeményezésnek tartom az Afrika Expót is.

 

Milyen kötődéseid vannak Afrikához? Mely afrikai országokban jártál, forgattál, tervezel-e a közeljövőben valamely afrikai országban riportot, dokumentumfilmet készíteni?
Forgattam Szudánban, Etiópiában, Ugandában, Dél-Afrikában és Madagaszkáron is, valamint a Magreb térségben, Líbiában, Tunéziában, Algériában, Nyugat-Szaharában, Marokkóban, és Egyiptomban is. Nagyon meghatározó utazások voltak ezek. Azóta is emlegetem, hogy sehol nem találkoztam még annyi mosolygós emberrel, mint Ugandában, pedig nagyon sok család felfoghatatlan nyomorban él. A húgom, Naima - aki a Nemzetközi Vöröskeresztnek dolgozik - pedig sok évet élt különböző afrikai országokban, éppen most kapott újra kiküldetést a kontinensre, ezúttal Szenegálba költözik a családjával, hosszabb időre. Hozzá egész biztosan többször ki fogok látogatni. Szenegálban még nem jártam, de rengeteg jó dolgot hallottam az országról, nagyon várom, hogy felfedezzem, és ki tudja, talán ott újabb dokumentumfilm is készülhet.

Afrikai munkásságod során több szociálisan nehéz témáról forgattál: gyermekhalandóság Ugandában, menekülttábor Darfúrban, sorolhatnám. Mégis, az Afrika-expó kapcsán Afrikáról, mint feltörekvő, dinamikusan fejlődő kontinensről beszélünk. Te miben láttad a pozitív fejlődést? Mit jósolsz az afrikai kontinensnek az elkövetkező évtizedekre?
Bár számos nehézség sújtotta Nyugat-Afrikát az elmúlt év során - például az Ebola járvány - így is képes volt a régió több országa is arra, hogy GDP növekedést érjen el. Ugyan infrastruktúra, gazdasági fejlettség terén nagy eltérések vannak, szerencsére számos országban, például Szenegálban, Elefántcsontparton és Beninben is egyre inkább támogatják a vállalkozások beindítását, márpedig tapasztalataim szerint leleményességből - ami a vállalkozás elmaradhatatlan eleme - nincs hiány Afrikában. Jósolni nem szeretek, de szerintem sokan meg fognak lepődni azon, milyen meglepetéseket tartogat még a világnak a kontinens.


Egy évet tanultál Tunéziában ösztöndíjjal, hogyan emlékszel vissza az ott töltött időre?

Fantasztikus év volt, minden téren. Nagyon sok barátot szereztem azalatt az egy év alatt, és sikerült - a kilátogató rokonoknak és barátoknak köszönhetően több turnusban is - végig látogatni az ország elképesztő helyeit, Douztól Matmatáig. Én nagyon szeretem Tunézia tengerpartját is, azóta is többször nyaraltam ott a családommal.

 

Idén az expón a Tunéziai Nagykövetség is részt vesz kiállítóként. Te miért tartod fontosnak Tunézia megjelenését az expón? Mit adhat egymásnak a két ország? Te miben látod az együttműködés módjait?
A gazdasághoz nem értek annyira, hogy lássam a potenciális együttműködési lehetőségeket, de azt nagyon fontosnak tartom, hogy a tavaly nyáron történt szomorú események után helyreállhasson ismét Tunézia turizmusa és ismét turisták töltsék be a tengerpartokat. Márpedig ehhez nagyon fontos, hogy Tunézia jelen legyen az Afrika Expon és a hasonló rendezvényeken szerte a világon: hogy az emberek kíváncsisága ez iránt a gyönyörű ország iránt legyőzze a félelmeiket.